EXODUS / KIVONULÁS
II. EXODUS / KIVONULÁS
Jég kopog háztetőn
Fákat csavar a szél,
Esőfüggöny behúzva
Hallod a morajt, de nem látod
Védelmezem legjobb barátod.
Közel az alkonyat, csitul a város
Készül a vacsora, háttérben zenezaj,
- Melyiket kéred? - Az lekváros.
Sül a palacsinta, már harminc kész,
S hátra van még a nagyobb rész.
Röpül a korong a tányérra,
Már kenjük is jó vastagra.
Mindeközben odabent... Te békében alszol
Mit sem sejtve a kinti viharról.
Tomboló természet veri a házfalat,
Apró talpak járnak, bökdösve méhfalat.
Hívtuk az éjszakát, és ő nem váratott.
Jött az első, majd a második,
S ötpercenként a sokadik.
Nem siettél és mi sem siettünk,
Angyal nyugodtan elpihentünk.
Majd táncba hívtál és én Veled mentem,
Ölelésedbe kényesen remegtem.
Átkaroltál és úgy vezettél,
Hol magadhoz húztál, hol elengedtél
Fény töri csendet, sikolyok
Néha sötét rémek, néha lila kéjek.
Száll a gőz, egyre feljebb és feljebb
Úgy ereszkedsz Te, egyre lejjebb és lejjebb.
Elmerülök a trópusi forróságban,
Körbe vesz a víz, mely tűzvörösre mardos,
De úgy érzem: Ohh, csak épphogy langyos.
Kedvesem szólítom, oda ül mellém.
Ujjával masszíroz, ajkával csókol
Minden mozdulat tökéletes, akár a Dávid szobor
Refr 1. II: Az Élet. Az Élet tükröt tart elém,
S én meglátlak tégedet
Finom, édes hajad ujjaim közt pihen :II 2-3x
Refr. II: S mikor a kínt tovább bírni már nem lehet
Szemembe véstelek tégedet :II 2-3x
Refr 1. 2-3x
Refr. II: S mikor a kínt tovább bírni már nem lehet
Karomban tartalak tégedet :II 2-3x
Refr 1. 2-3x
Refr. II: S mikor a kínt tovább bírni már nem lehet
Szívemben hordozlak tégedet :II 2-3x