Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Élet mágia

Szinte reszket a kezem, mikor e sorokat írom. Ahogyan anyáink: "kockás füzetbe". smiley

A halvány fénysugár megtörik tollam hegyén. Elnézegetem.

Aztán visszatérek gondolataimhoz.


Lány vagyok. Kicsi vagyok. Barna vagyok.

Szegény vagyok. Kövér vagyok.

ANYA vagyok.


Lány vagyok. Magas vagyok. Szőke vagyok.

Molett vagyok. Gazdag vagyok.

ANYA vagyok.


Lány vagyok. Pici vagyok. Vörös vagyok.

Vékony vagyok. Süketnéma vagyok.

ANYA vagyok.


Kislányok egymás közt.

Arról beszélgetnek, hogy - ha majd felnőnek - milyen gyönyörű gyerekeik lesznek. Lányom is, pedig még nincs 4 éves. S legtöbben már gyerekkorukban eldöntik, hogy hány gyermeket szeretnének, sőt azt is, hány fiút és hány lányt. 

Eltervezzük, hogy milyen lesz a babaszobájuk, mivel fognak majd játszani, s hogy melyik szomszéd kisfiú lesz az, aki majd ő lányaikat először megcsókolja. Gyermekded lelkünk tán már ősidők óta fantáziál így. Hiszen a gyermekek legfontosabb eszköze a fantázia. Óriási képzelőerővel bírnak, amit mi felnőttek , akarva- akaratlanul, kiölünk belőlük. Elég csak saját magunkra és saját gyerekeinkre gondolni, akik a valaki más által megírt és általunk elmondott meséket rendre a saját képzeletük szerint költik át és aszerint élik meg. Nem egyet, nem kettőt, azt ÖSSZESET. heart


Saját életünk történetét, vezérfonalát átkölteni nem lehet; színeket, mintákat azonban mi magunk rajzolunk bele. 

Sokan azt vallják - köztük én is - hogy életünk minden perce meg van írva.A végkifejletbe nincs beleszólásunk, nem tudunk rajta változtatni. Egy lepecsételt boríték, melyen a feladó ismeretlen. Vagyis... inkább egy ismeretlen ismerős.

Abban viszont van döntésünk - mindennél nagyobb ! - hogy milyen módon adunk életet utódainknak. Két dolog van, amit a természet puszta ereje irányít: a Születés és a Halál. A reprodukció, a születés, a halál a világ legősibb, legelemibb törvényszerűségei; egyidősek az emberiséggel.

Mégis a ma embere nap, mint nap hágja át ezeket a törvényszerűségeket.

Nálunk a "kegyes halál", az eutanázia - mikor egy haldokló embert szeretnénk szenvedéseitől megszabadítani, s halála időpontját orvosi segítséggel előbbre hozni - a mai napig tiltott.

Viszont a születésbe, a VALÓBAN TERMÉSZETES születésbe, a kórházakban szinte kivétel nélkül belerondítunk. Manipuláljuk. Késleltetjük vagy épp siettetjük. Nap nap után megerőszakoljuk az édesanyákat és a gyermekeiket. Felfoghatatlan, hogy nálunk, Magyarországon, ami az egyik oldalról tiltott, az a másik oldalról szinte kötelező, mindennapos cselekedet. Dermesztően abszurd helyzet, nehéz szavakba önteni.

Egy nagyra becsült holland professzor, G. J. Kloosterman találóan megfogalmazta:

"Semmilyen módon nem tudunk javítani egy egészséges nő normál várandósságán és vajúdásán: beleszólhatunk a folyamatba, de csak rontani tudunk rajta." 

ÍAzt gondoljuk, hogy büntetlenül tehetjük ezt meg. Hogy büntetlenül tiporhatjuk sárba az Élet törvényeit, az életet adó édesanyákat. Pedig nem így van. Minden cselekedetünknek meg van az ára. S ha mi azt képzeljük, hogy hatalmunk van rendre megsemmisíteni a természetet, nagyot tévedünk.

Álljon itt egy-egy bölcs és igaz idézet a keleti és a nyugati filozófiából egyaránt:

  • " Mindig csak az tűnik el, aminek ideje távoznia. Mindig az érkezik, aminek itt kell lennie. Ez az élet egyik alaptörvénye."    /Dalai Lama/ 
  • " Ha csökkenteni vagy elnyomni akarjátok az emberek fájdalomérzékenységét, akkor bizony csökkenteni kell az emberek örömre való képességét is." /Friedrich Nietzsche/  

 

... folyt.köv.

 

Cikkek

2. fejezet " (Anya)barát vagy ellenség?"

2020.05.24

 

2. fejezet Gyöngéden születni?

2020.04.26

*** jelenleg szerkesztés alatt áll. ***

 

1. fejezet A határidős munka

2020.04.26

*** jelenleg szerkesztés alatt áll ***