Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1. fejezet A határidős munka

2020.04.26

Mikorra vagy kiírva? – bukik ki belőlünk szinte azonnal a kérdés, amit egy gömbölyödő hasú lánnyal, nővel, barátnővel, ismerőssel találkozunk.

Mikorra. Óra, perc, másodperc.

Mintha mindenki úgy érezné, hogy a tudomány mai állása szerint, igenis jogunkban áll napra pontosan meghatározni egy anyaméhben növekvő életnek, melyik napon kell a világra jönnie.  Egy "matematikai képlettel" döntjük el azt, hogy a megfogant magzat mikor hagyhatja el legelső védelmező otthonát, édesanyja méhét. Felelőtlenség? Találgatás? 'Nonsense' dolog?

Szögezzük el az 1-es számú szabályt: 

A terminus nem létezik. Na jó, árnyalok. A terminus a szakkönyvekben, egyetemi tankönyvekben és lexikonok szócikkeiben létezik. Az életben nem.

Szögezzük le a 2-es számú szabályt:

A terminustúllépés nem egyenlő a túlhordással.

Ha nagyon lesarkítva szeretnék fogalmazni, akkor a várandós nőknek alapvetően 2 csoportja van.

Az egyik, aki soha nem kerül közelebbi viszonyba a terminussal, mert a babája mindig a „kiírt nap” előtt születik meg; a másik, aki meg szinte élet-halál harcot vív vele. Vagy ellene. J

Én az utóbbiba tartozom.

De mi is az a terminus?

Jó harminc éves koromig semmit, de semmit nem tudtam a szülés/születés körüli eseményekről. Fogalmam sem volt például, mi az a gátmetszés, vagy a t e r m i n u s, nem hallottam ezekről és az egyéb hasonló „szakzsargonokról”. És ez nem is baj.

Nektek sem kell tudni. Amikor „matematikai képlettel” akarunk valami olyat leírni, ami fittyet hány minden matematikai törvényszerűségre, akkor az eredmény káosz és siralom.

Élt egyszer az 1800-as években (!) egy Franz Karl Naegele nevű fess német fiatalember, orvosnak tanult a lelkem és az is lett belőle. Ez a Herr  Naegele megalkotott egy szabályt (módszert), mely szerint a szülés várható időpontját úgy lehet kiszámolni, hogy az utolsó vérzés első napjához 1 évet kell adni, abból három hónapot levonni és még 7 napot hozzáadni. Ez a terminus.

Osztunk, szorzunk, összeadunk, kivonunk és máris megvan a picike.

Hajjjjhhh, kiáltok félhangosan, nehogy rám szakadjon a plafon. laugh

Ezt a módszert használják még ma is (!) a szülészorvosok, védőnők, amikor a kis pörgettyűiken – bocsánat, korongnaptárjaikon -  kiforgatják a szülés várható időpontját. Egy forgatás és még egy,s már vésik is be a dátumot a Várandósgondozási könyvbe.

Nos, akkor.

A Gergely-naptár megszületése előtt is jöttek világra gyermekek, de még mennyi!! Több milliárd. Talán 70-80 milliárd? Vagy még több? Az is lehet. (Az „értelmes” emberiség 400 000 éves történelme nem kevés és hát adataink is csak az utolsó, cérnavékony 200-300 évből vannak…)

Akik, Naegele ide, Naegele oda, mindig tudták, mikor kell a világra készülődniük.

Pusztán egy szabályt - egyéb tényezők figyelembe vétele nélkül – alkalmazni több, mint felelőtlenség. Hiszen nincs két nő, akinek pontosan egyforma lenne a menstruációs ciklusa, nincs két nő, aki pontosan ugyanazon a földrajzi szélességi fokon él, nincs két nő, akit pontosan ugyanolyan környezeti, pszichés, vagy egyéb hatások érnek.

  • „De hát valamihez tartani kell magunkat!” – hallottam magam is szülész szájából elhangzani.

Igen, valamihez tartani kell magunkat. Legfőképpen ahhoz, hogy a baba és a mama jól van. Hogy az édesanyánál nincs jobb megfigyelő. Ő ugyanis 0-24 órában ott van a gyermekkel. A méhlepény sem fog egyik napról a másikra elöregedni. Pont addig fogja táplálni a gyermeket, ameddig annak szüksége van rá. (Nem elfelejtendő, hogy valódi túlhordás, méhlepény elöregedése is előfordulhat. Ennek az arányszáma nagyon csekély)

A dátum lehet egy mankó. Legyen is.

Ma nem annak használjuk. Ez az óriási probléma.

Ma legtöbbször - hamis, álnok módon- a megfélemlítés eszközeként használjuk. " Ha nem indítjuk be a szülést, a magzat súlyosan károsodhat.". " Ha tovább várunk a magzat elhalhat a méhen belül." " Meghalhat a gyermeke" Ehhez hasonló mondatok zúdulnak rá várandós édesanyákra. A szíven döfés garantált. Az egyetlen, amit soha nem tenne egy édesanya kockára, az a gyermeke élete. 

Csakhogy ezekből egy szó sem igaz (És ezt nem én találtam ki. Ezt egy (olyan) szülész-nőgyógyász mondta, aki azon ritka kevesek egyike, aki tudja, hogy milyen a szülés valódi élettana.)

Sose felejtsük el mi sem: A természet tényleg tudja, mi a dolga.