5. fejezet - Parancsoljon, hölgyem!
Hermetikusan zárt kapszulában fekszel. Tarkódból tekergő drót a végtelenbe kiált.
Néma vagy. Félhalott.
Egy zseniálisan megalkotott könyv és film képkockái sejlenek fel előttem. S nem tágítanak gondolataimból. Lüktet a fejem, egyre jobban, mígnem szétfeszít a vágy, s mennydörgésként csap le az elmémre a HAZUGSÁGTÓL való elemi, sejtekig hatoló reszketés.
Édesanyáink sorsa megpetéltetett.
Álszent parancsszóra vonultak be a nők a szülőszobára, nagyjából az 1950-es évektől kezdve.
Akkor „iparilag tereltek be” minket az állami intézmények Szülészeti Osztálynak keresztelt kelepcéjébe, melyből kitörni csak nagyon keveseknek sikerült.
A Teremtés csodája, több évmilliónyi biológia lett semmivé szinte pillanatok alatt.
Nem kérdezték, szeretnének-e. Nem kérdezték, vállalják-e.
Ők nem kérdezték, miért.
Mint a munkatáborba kényszerítettek a Gulagra.
Nem tudták, mi vár ott rájuk. Nem tudták, féljenek-e. Nem tudták, harcoljanak-e.
A túléléshez csak az alapvető vegetatív funkciókat hagyták meg: légzés, keringés, kiválasztás.
A testileg-lelkileg lecsupaszított ember:
Hallgat. Nem beszél.
Robotol. Nem henyél.
Végrehajt. Nem ágál.
Tűr. Nem kiabál.
Az ostorcsapást, ütlegelést, kínzást, megaláztatást szó nélkül állja.
Enni nem kap, inni is alig. Csak annyit, hogy a csontsoványra fogyott, jártányi erővel sem bíró ember tudjon lapátolni, csákányozni, marhát nyúzni.
S emitt: Enni kér, és inni is. Enni nem kap, inni is alig. „Tiltott.”
Hogy aztán teljesen kimerülve, elgyengülve, holtfáradtan álljon neki egész élete legnehezebb munkájának.
Ma már tudjuk, mi vár ott ránk. Mégis önként és dalolva megyünk be.
De mi kell, hogy önként és dalolva jöjjünk ki?
Válaszd a piros tablettát. Ne a kéket. Igen, nehéz azt választani, mert nem kínálják tálcán. Az igazságot nem reklámozzák a kirakatban. De van itt, Magyarországon, is egy maroknyi ember, akiknél még ott van a fiola. Ők az otthonszülést kísérő bábák. Olyan rendíthetetlen szülésznők, akik ismerik, s tisztelik a születés misztériumát. Hallgass rájuk, fogd meg a kezüket.
Igazat szólnak.